A pilóta xxx
Beküldte:TÖKI a BoZgor
Sziasztok Ryan vagyok 26 éves, és Új-Zélandon élek. Akkoriban még pilótaként dolgoztam egy repülőtéren. A feladatom általában mindig is gazdag helyi, vagy külföldi turisták reptetése volt. Aki megengedhette magának gyakran tett egy kiruccanást Ausztrália, vagy éppen a nyílt óceán felé.
Aznap egy házaspár érkezett a reptérre lányukkal, a 17 éves Sadie-vel. Épp ezelőtt ünnepelte a születésnapját, és egy Óceán fölötti repülés volt a plusz ajándéka, amit szüleitől kapott. Őszintén szólva volt már pár ilyen repülésem, azaz korábban is vittem már fel elkényeztetett gyerekeket, mert a szüleik bármit megvehettek nekik. De végül is... én belőlük is éltem.
A Fidzsi-szigetek felé kellett vennünk az irányt. Már jócskán elhagytuk Új-Zéland partjait, és olyan félúton lehettünk a cél felé. Az idő kellemes volt, szélcsend uralkodott, nem hittem volna milyen rossz fordulatot vesz hamarosan minden.
Egyszer csak baljós zajokat hallottam a rotor felől, majd hirtelen megállt a lapát. Éreztem, hogy nincs idő hezitálni. Elkezdtem vitorlázni a gépet a sziget partjához, ami fölött éppen repültünk, más sziget nem is volt a látótávban. Utasítottam a lányt, hogy azonnal vegye fel a mentőmellényt az ülés alól. Erre persze elkezdett sikítozni. Belül én is így éreztem és tudtam, hogy nem tudom szépen letenni a gépet. A part hosszában kezdtem meg a leszállást. A vízen csapódott be a gép, majd mindkét szárnya letört. Végigsodródtunk a parton mire megálltunk.
Kikászálódtunk, és hálát adtam az égnek, hogy nem esett komolyabb bajunk egy kis zúzódásnál. A gép műszerei teljesen használhatatlanok lettek, de ami a nagyobb baj, hogy mindkettőnk mobilja is tönkrement a víztől azonnal.
- Nem lesz semmi baj. - nyugtatgattam. - A fekete doboz még ép, így biztos hamar megtalálnak.
Nem tudtam én sem azonban, hogy ez meddig tart, így ahogy bírtam erővel betoltam a gép megmaradt részét a part belsejére, hogy abban meghúzhassuk magunkat.
Már esteledett, de még semmi fényt nem láttunk. Se repülő, se hajó. Sadie időről időre megint sírni kezdett: - Itt fogunk meghalni!
- Dehogy fogunk! Próbálj megnyugodni. Van 1-2 napra elég élelmem a repülőgép megmaradt részében. Holnap szerintem már megtalálnak minket. Úgy nézem ma vihar lesz, és ez nem kedvez a keresésünkben. - csitítgattam.
Nem igazán sikerült megnyugtatnom, de a sírást befejezte.
Beesteledett, és megpróbáltunk aludni kicsit.
Nagyon fázom! Csinálj már valamit! - mondta.
Én elkezdtem kutatni a gép hátsó részében, és szerencsére találtam egy a géphez használt takarót.
Ezzel aztán betakaróztam és Sadie is így tett. A géptest két szélén feküdtünk a falnak dőlve. Örültem, hogy végre egy kis nyugalom lett - bár amennyire egy ilyen nap után lehet - és nem hisztizik többet ez az elkényeztetett kiscsaj.
Hajnalban aztán megint arra keltem, hogy engem szólít könnyes szemekkel: - Ryan! Hallottad mekkorát mennydörög a sziget felett?! Nagyon félek! - mondta.
- Mégis mit csináljak?! - kérdeztem ingerülten. Tudom, hogy fázol. Én is fázok. De mondtam, hogy holnap odahordok valamit a gép oldalához, hogy jobban szigeteljem.
Erre Sadie sírni kezdett... - Én nem akarom, hogy holnap is itt kelljen aludni! Ígérd meg, hogy holnap eljönnek és megmentenek minket!
Erre inkább melléültem, és átfogtam a vállát.
- Nem fogunk itt maradni. Nyugodj meg. A szüleid, és a reptér is már biztosan értesítette a hatóságokat, és megtalálnak minket! - nyugtattam.
- De Én... - habogott.
- De mi?! - kérdeztem.
- Tudom, hogy ki fogsz nevetni! - titkolódzott.
- Jaj mondjad már! Úgysem vagyok vicces kedvemben, nem foglak - kinevetni. - mondtam.
- Tudod... én nagyon félek ha villámlik. Tudom nem szabadna, mert már elmúltam 14, de ilyenkor mindig a nővérem szobájába megyek, és odabújok mellé. - szipogta.
- Mármint szeretnél mellém bújni?! - akadtam ki.
- Igen! Különben halálra rémülök, és nem mellesleg tényleg megfagyok... - mondta.
- Ezt nem lehet! A szüleid engem megölnének, ha ezt elmeséled. - állítottam le.
- De én nem fogom! És különben is, azt is mesélhetem, hogy meg akartál erőszakolni vagy valamit kitalálok! Bármit! - fenyegetőzött.
- Hogy mi?! Te most fenyegetsz?! - kérdeztem.
- Aminek veszed, de nem kerül ilyenre sor, csak vigyázz rám ma éjszaka. Ugye Te sem szeretnéd, hogy itt reszkessek, és sikítozzak, akárhányszor villámlik? - mondta.
Bele kellett menjek, bármennyire is nem tetszett a dolog. Így hát odabújt hozzám, és duplán betakarózott. Hatalmasat dörrent az ég. Összerándult a lány, én pedig nyugtatgattam. Sikerült elaludni.
Reggel sajnos erre kelhettem:
- Te meg mit csináltál?! - sikította, miközben én azt sem tudhattam miről van szó.
- Áll a farkad te perverz disznó! - hátrált el.
Azt sem tudtam hol vagyok hirtelen. De éreztem, hogy igaza van.
- Én... nos... tudod... habogtam. Nálunk fiúknál ez természetes, hogy gyakran így ébredünk. Nem tanultál még róla?! - mentegettem magam.
- Ööö... dehogynem tudom... - habogott. - Csaaak... viccelni akartam! Igen! És úgy látom bejött! - habogott tovább.
- Fogalmad sincs igaz? - kérdeztem már mosolyogva.
- Dehogynem! Azt hiszed még nem voltam fiúval, vagy mi? - vörösödött el egyre jobban.
- Pontosan azt! - feleltem. - De ez így rendben is van. Nem is kell elkapkodnod. Előtted az élet.
- Jó... tényleg nem voltam még... - sütötte le a szemét.
Így ennyiben maradtunk a számomra igen kínos jelenet után.
Teltek a napok de még nem láttunk semmit. Minden nap tüzet raktam hátha észreveszi valaki, és óriási HELP feliratot terítettem a partra kövekből, ágakból.
Mivel elég szex centrikus ember vagyok, már eléggé idegesítő volt, hogy a lány miatt, nincs egy nyugodt órám se, hogy "könnyíthessek" magamon.
- Elmegyek kelet felé, megnézem találok-e valami ehetőt. Addig maradj itt légy szíves. Maximum egy óra és jövök! - mondtam Sadie-nek.
- Rendben! Addig majd itt szétunom magam... - dünnyögte.
Elindultam hát, és messzebb találtam is egy jól termő pálmákkal benőtt területet. De nem csak ezért jöttem: lerántottam nadrágom, és gyorsan verni kezdtem a farkam. A hideg futkosott a hátamon annyira hiányzott ez az érzés. Becsuktam a szemem, és úgy elmerültem.
- Te meg mit csinálsz?! - szólt Sadie hangja váratlanul mellettem.
Azt hittem ott helyben elsüllyedek...
- Miért nem szóltál, hogy egy kis magányra vágsz?! - kérdezte vihogva.
Nem válaszoltam, csak gyorsan visszaöltöztem és nagy léptekkel visszaindultam a gép roncsához. Sadie pedig kitartóan követett.
- Jaj, ez nem olyan nagy dolog! Úgy látszik, most én hoztalak zavarba! - mulatott még mindig.
- Te ezt nem értheted! Tudod egy férfinak, néha kell ez, mert már szétvet az ideg, mióta itt vagyunk! - vágtam vissza indulatosan.
Tudod mit? - kérdezett.
- Mit?! - mondtam még mindig ingerülten.
- Én segítek neked, és így legalább Nekem is lesz valamilyen tapasztalatom ezen a téren.
- Arról szó sem lehet! Kislány vagy hozzám képest! És különben is: már csak ez sem derülhet ki senki számára. Kérlek ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, főleg a szüleidnek nem!
- Hát... megegyezhetünk, de meg kell engednek, hogy legalább megfogjam kicsit, vagy csak megnézzem jobban.
- Újabb fenyegetés?! - lettem ingerült.
- Nyugodtan vedd annak. - felelt fölényesen.
- Na, gyerünk... vedd elő! - parancsolt.
- De...
- Semmi de!
Engedelmeskedtem neki. Alaposan szemügyre vette vigyorogva, majd megfogta.
- Kérlek ne! Ez már túlment a határon. - mondtam, de a falnak beszéltem...
Játszadozni kezdett vele, lehúzta lassan a bőrt, majd vissza, és húzogatta.
Hiába próbáltam parancsolni a testemnek, nem tudtam: megtelt vérrel, és kőkeményen meredt előre.
- Tudtam, hogy fel tudlak izgatni! - vigyorgott.
- Ne! - akartam elhúzni a kezét... de nem engedte.
- Befejezem amit elkezdtem! - mondta, majd még jobban mellém állt, és folytatta egyre gyorsabban.
Már alig bírtam, bárhogy mocorogtam. Éreztem, hogy végem: hatalmasat lőtt a farkam a kezében, és majd hat ilyen lövés követte még.
- Wow! - virult ki. - Ez állati volt! Ha ezt tudná a nővérem...
Kérlek ne! Megígérted! Ezért engem lecsuknak, vagy a legjobb esetben is kirúgnak. Arról nem beszélve, hogy apád élve megnyúz!
Nyugi. Köztünk marad! Engem is megölnének, az biztos! - kacsintott.
Visszamentünk a géphez. Másnap hajnaltájt újra merevedéssel ébredtem, amit megint észrevett Sadie.
Úgy látszik ismét le kellene kicsit csapolni nem igaz? - mondta. Majd nem is várt tovább lehúzta a nadrágom és elkezdett fogdosni.
- Kérlek... ne! Ezt nem szabad! Egyszeri volt, és kész! - könyörögtem.
- Nem-nem! Még gyakorolnom kell, hogy jól menjen majd, ha lesz majd egy pasim. - válaszolt, majd hirtelen lekapta a felsőjét is.
- Te is! - parancsolt rám. - Meg akarlak nézni teljesen pucéran. Vetkőzz!
Ismét engedelmeskedtem, de éreztem, hogy nem vagyok normális. Elégedetten nézett végig rajtam, majd Ő is ledobta mindenét.
Bűntudatból sem akartam nézni, elhajtottam a fejem.
- Talán nem tetszem?! Gyerünk nézz már rám.
Odafordítottam a fejem. Édes kis cicije volt, és enyhén fazonra nyírt puncija. Nem tudtam parancsolni a testemnek. Szinte azonnal újra felállt a farkam.
Odafeküdt fölém, majd lágyan megcsókolt. Isteni csókja volt, ekkor már nem érdekelt a következménye, és nem is bírtam tovább nő nélkül. Visszacsókoltam szenvedélyesen. Szája a nyakamat csókolgatta, a mellkasomra tévedt, majd a hasamat puszilgatta. Sejtettem mi fog következni: nyalogatni kezdte a makkomat, a lábam közé bújva fejével. Majd kicsit ügyetlenül bekapva elkezdte szopni a farkam. Tőlem kérdezgette, hogy hogyan jó nekem, és hogyan csinálja. Én pedig kértem egymás után a legkülönfélébb dolgokra, hogy fogja a herémet, és vegye be a szájába a makkot, és úgy verje. Itt már én irányítottam. Még soha nem volt ilyen, hogy egy lányt utasíthattam arra, hogyan szopjon.
Elég sokáig kényeztetett, majd felém ült.
- Magamban akarom érezni! Kérlek legyél Te az első. - suttogta a fülembe. A suttogása is irtó módon izgatott, de próbáltam még a lelkiismeretem maradék részére hallgatni: - Ezt már tényleg nem kellene! - kértem elcsukló hangon.
Ő erre végighúzta csiklóját a farkam hosszában, és lefeküdt mellém.
- Rendben... erre már nem akarlak kényszeríteni! Így csak akkor tedd, ha tenni akarod.
Felöltöztem és kirohantam fát aprítani az esti tüzeléshez, hogy kicsit helyretegyem magam, és kiszellőzzön a fejem. Unalmasan telt el a nap további része, és a agyam csakis a reggeli afféron zakatolt. Majd alkonyatkor, megmagyarázhatatlan érzés fogott el, amikor az estére rakott tűznél néztem Sadie-t. Édes kis pofija csillogott a tűz fényében.
Szó nélkül álltam oda, és vadul megcsókoltam.
- Akarom! - ordítottam szinte.
Ő komor arccal, enyhe félelemmel nézett a szemembe. Megszabadítottam minden ruhájától, aztán magamat is és lefektettem a homokba. Végigcsókoltam az egész testét, majd nyalni kezdtem a punciját.
- Gyönyörű vagy! - suttogtam neki, miközben édesen nyögdécselt.
Majd miután éreztem, hogy elég nedves lett, megcsókoltam. Mélyen a szemébe néztem, és úgy toltam bele fokozatosan a farkam. Láttam az arcán az élvezet és a fájdalom váltakozását. Majd átkulcsolt a kezeivel a nyakamnál, és csak ennyit mondott lihegve: - Köszönöm!
Ahogy kihúztam a farkam véres volt még, így a gép elsősegély dobozából némi gézt vettem magamhoz, és azzal töröltem meg magam és őt is.
Folytattam, és láttam, hogy egyre múlik a fájdalma, és egyre jobban az élvezett veszi át a szerepet nála is. Hangosan sikított amire a sziget madarai is megriadtak. Ez volt az első élvezése.
- Ez az érzés... ez fantasztikus volt! - lelkendezett meghatódottan, könnyes szemekkel. Magamhoz öleltem és úgy feküdtünk egy kicsit a parton.
Utána felálltam mellé, és szinte utasítottam, hogy térdeljen elém. Tudta mire vágyom igazán és egy kis bevezetés után ütemesen szopni kezdett. Nem sokáig bírtam már, és lőttem, lőttem és lőttem a szájába a spermám. Talán ha a második lövést bírta, majd a kis melleire köpte. Egy kis része így a száján landolt.
- Huhh! Ez fantasztikus volt Sadie! Nagyon szerencsés fiú lesz az, akinek a barátnője leszel! - mondtam.
Így tértünk nyugovóra aznap...
Hajnalban helikopter zajára riadtunk fel. Megtaláltak minket. Nem akarom sokáig részletezni, ugráltunk örömünkben, ennyi nap után is hihetetlen volt. Megmenekültünk!
Miután visszavittek minket, végleg elváltak az útjaink, és nem is láttam évekig. Majd bő három év múlva ismerős hang szólított meg amikor az egyik gépen babráltam a repülőtéren.
- Szia! Megismersz még? - kérdezte egy 20 év körüli lány.
- Hát hogyne ismernélek? - nevettem fel. - Sadie! Mi újság Veled? Mennyire megváltoztál! - mondtam, mert bizony egy kész nő állt ott előttem...
Nem húzom tovább a sztorit: a lényeg, hogy a sziget után volt pár rövidebb és egy hosszabb kapcsolata is, de éppen szingli volt, akárcsak akkor én. Így újra felvettük a kapcsolatot és elkezdtünk találkozgatni is.
Később szerelem lett a dologból, és "summa summarum" most már Sadie az én drága feleségem, akivel remélem már minden katasztrófát túlélek!
_______________________
Erotikus történetek